Ma egy csodálatos égi jelenségről szeretnék beszélni, amit 2024 októberében figyelhetünk meg, de a C/2023 A3 üstökösről majd csak a videó végén.
Előtte nézzük meg az aszteroidák és az üstökösök közti különbséget, illetve hogy mit tehetünk egy olyan aszteroida ellen, mint ami 66 millió éve a számunkra oly kedves dínókat elintézte.
Az aszteroidák megmaradt törmelékek, melyek még abból az időből maradtak ránk, amikor naprendszerünk formálódott. 4és fél milliárd éve megszülettek a ma is ismert bolygók, de sok éppen formálódó bolygó összeütközött egymással és darabokra hullott. Ezek a darabkák azóta is itt keringenek a nap körül. Egy részük egy számunkra biztonságos aszteroida övben kering a mars és a jupiter között, de egy kis részük olyan pályára került, ami közel van a Föld keringési pályájához.
2 fontos tulajdonságuk van, az albedójuk és a méretük. Az albedó leegyszerűsítve a fényvisszaverő képesség. ha ez az érték 100% akkor az adott felület a ráeső napfény 100%-át vissza veri, ha 0% akkor pedig egy teljesen fekete , a szemünk és a távcsöveink számára teljesen láthatalan objektumról beszélünk. Ezen a skálán a hó 80-90%-ot ér el, egy széndarab pedig 10%-ot.
Az aszteroidák nagy részének albedója 2-15% közötti, tehát hiába meresztgetjük a szemünket vagy a távcsöveinket az égboltra, és hasonlítjuk egymáshoz a különböző időszakokban készült képeket, alig-alig lehet őket észrevenni. 1988 óta 1200-nál is több 1 méternél nagyobb aszteroida találta el a Földet. Ebből tudjátok mennyit sikerült előre jelezni? 5-öt.
2013 február 13-án a sötét világűr felől érkezett egy föld közeli objektum, amit sikeresen jeleztek is előre a megfigyelő rendszerek. Ez a hónap mégsem sikersztoriként szerepel a csillagászok történelemkönyvében. 2 nappal később ugyanis érkezett egy másik, meteor, amit egyáltalán nem sikerült előrejelzni.
A kb 20 méteres aszteroida belépett a föld légkörébe Cheljabinszk nevű orosz város környékén. Miután fényes csíkot rajzolt, és túlragyogta a Napot, kb 30 kilóméter magasan felrobbant a levegőben. Ez a kicsinek számító objektum 69.000 km/órás sebességgel érkezett és a robbanásának ereje 30* akkora volt, mint a Hirosímára ledobott atombombájé. https://en.wikipedia.org/wiki/Chelyabinsk_meteor A detonáció ereje csak 90 másodperccel később érte el a lakott területeket, de a lökéshullám így is képes volt rengeteg épületben kárt tenni és ablakokat betörni. A kórházba kerülő kb 1000 ember nagy része az üvegszilánkok miatt sérült meg.
A 25 méter alatti föld közeli objektumok a kicsi kategóriába esnek, legtöbbször nem képesek elérni a Föld felszínét, szétrobbanak és elégnek a légkörben. A 30-50 méter közöttiek már elérik a földfelszínt és olyan pusztításra képesek, mint a tunguska esemény 1908-ban, ami a legnagyobb ilyen pusztítás az írott történelemben. https://en.wikipedia.org/wiki/Tunguska_event Több mint 2000 négyzetkilóméteren tarolva, kb 80 millió fát kidöntött. Ezt a méretet már nagyon nem kérnénk a kert végébe mint hullócsillagot, ereje ugyanis 1000 Hirosímai atombombával ért fel. Annyi volt a szerencse, hogy a semmi közepén ért földet. 100 méter-1KM már a bolygó legnagyobb városait is képes a földdel egyenlővé tenni egy pillanat alatt. 1KM fölött pedig tömöeges kihalásra lehet számítani a bolygón.
A jó hír, hogy a Föld közeli pályán röpködő legnagyobb bolygópusztító objektumok 90-95%-át ismerik a tudósok és útvonaluk nagy biztonsággal előrejelezhető a következő 10-100 évre. Nem valószínű hogy bármelyikük problémát okoz a mi életünkben.
Ha viszont a kisebb de még elég veszélyes 100 méter-1Km várospusztító darabokat nézzük, akkor sajnos azt kell mondani, hogy ezekről sokkal szerényebb a tudásunk. 4:57 DrBM ha látnánk is őket, akkor is ezekre a testekre sokkal jobban hatnak a bolygók gravitációs mezői, és kb előrejelezhetetlen a mozgásuk. 2022-ben kb 2500 potenciálisan veszélyes objektumot ismertünk, de pontos számuk ennél jóval magasabb lehet.
A egyik leghíresebb a 490 méteres Bennu. Vele sem lesz jó találkozni 2153-környékén, 63.000 km/h-val utazik, súlya 73millió tonna. Nem hogy egy várost, vagy országot de egy egész kontinest is képes lenne elpusztítani egy ütközés során. A Veritasium csatornán nyilatkozó Dave Jewitt professzor elmondja, hogy egy bizottság tagjaként végigvették a lehetséges megoldásokat a kisebb objektumok kapcsán és bár mindenki tudja, hogy csak egy jó olajfúró mesterre, Bruce Willice-re van szükség, a valóságban azonban az a helyzet, hogy nem sokat tehetünk az égből érkező látogatók ellen.
Szerencsére az igazán nagy szörnyekből kevés van és elég ritkán jönnek, kb 100 millió évente 1X. Annak az esélye hogy érkezik egy ilyen tehát alig tér el a nullától, nem kell aggódni miattuk. Bőven elég a kicsik miatt :D
De most térjünk át az üstökösre. A részletekért állítsátok meg a videót, a lényeg hogy míg az aszteroida kő vagy fém az üstökös nagy része jég.
Ha nem szeretnétek újabb 80ezer évet várni rá akkor 2024 okotóberében érdemes megtekinteni a C/2023 A3, vagy szebbik nevén Tsuchinshan-ATLAS üstököst
Ezt csodát 2023 elején fedezték fel a kínai Tsuchinshan Obszervatórium és az ATLAS távcsőprojekt által. Ahogy az üstökös közeledik a Naphoz, a fagyott anyagok elpárolognak, és csodálatos, fényes por- és gázcsóva jelenik meg. Ez teszi lehetővé számunkra, hogy szabad szemmel is megfigyelhessük!
A csillagászok becslése szerint október 20-án éri el a maximális fényességét, és ez egy kivételes lehetőség arra, hogy egy ilyen látványos égi jelenséget figyeljünk meg. Napnyugta után, holdkelte előtt érdemes lesz felnézni az égre.
A svábhegyi csillagvizsgáló cikkében megtaláljátok a pontos részleteket, linkek ott lesznek a leírásban. A következő videóban a magdaléni kultúrával foglalkozunk ha nem jön közbe semmi.Addig is like felíratkozás réteges öltözködés. Sziasztok.
A mai időutazásos kiruccanás végére tudni fogjuk, mit keresnek tengeri kagylóhéjak Tihanyban, a pécsváradi homokbányában, az Eged-hegyen, vagy a sínek mellett Rákosrendezőnél. Megvizsgáljuk, miért élt a valaha volt legnagyobb tóban a valaha volt legkisebb bálna, és lesz szó a perm végi kihalásról is. No meg persze arról , mennyi volt a lángos a Pannon-tengernél.
Mikor a Kárpát-medence dinoszauruszairól meséltünk, kitértünk arra, hogy Észak-Amerikához képest miért olyan szegényes az itteni dinoszaurusz-leletanyag. Arra jutottunk, hogy a dinoszauruszok korában Európa területének jelentős része gyakran vízzel borított, szigetekkel szabdalt terület volt. Ez a leírás még sokkal a dínók kihalása után is igaz volt.
Nem próbálkozunk a Kárpát-medence parádésan érdekes geológiai történetét bemutatni, ma csak a pannon tengerre és elődeire fókuszálunk. No meg kicsit a Balatonra, de ahogy látni fogjátok amit ma magyar tengernek hívunk nem áll rokonságban a nagy elődökkel. Az említett tengeri kagylók mellett persze elképesztően ősi kőzeteket is találunk szerte szét az országban. Mórágyi Gránit, 340 Polgárdi Mészkő 380-400 Balatonfőkajári Kvarcfillit 440-460 millió évesek Az eger melletti Nagy-Eged hegyi természet- és tájismereti tanösvény is részben 210-220 millió éves triász kori lerakódásokból, nagy része pedig 37-35 millió éves sárgás mészkőből áll.
A röpképtelen dínók kihalása után 16 millió évvel, kb 50 millió éve ilyen képet festett európa, 47 millió éve pedig ilyet.
Az ősi Tethys-óceán maradványa volt a Tethys és a vele párhuzamosan létező Paratethys tenger, amely a Kárpát-medencét töltötte ki a miocén vége és a pliocén időszakok során. 15 millió éve aztán Az Alpok, a Kárpátok, a Dinaridák, a Taurusz és az Elbrusz hegységeinek létrejötte / emelkedése volt az oka, hogy megszűnt kapcsolata a Földközi-tengerrel és az Indiai-óceánnal. A mai Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Albánia környékén a Dinaridák további növekedésével az óceánnal való kapcsolat végleg megszakadt kb 12 millió éve, és a Paratethys a Föld történetének legnagyobb tavává vált. Ez a tó 5 millió évig létezett, kiterjedése a mai Németország déli határától egészen a mai Kirgizisztán és Tádzsikisztán Pamír és Tien-San hegységekig terjedt. Felszíne 2,8 millió négyzetkilométer volt, ami nagyobb, mint a ma létező összes tó együttvéve. A tó teljes víztérfogata körülbelül 181 köbkilométer volt, ami a világ összes jelenlegi tavaiban lévő vízmennyiségének a tízszerese.
A megató létrejötte után, a salinitás 12 és 14% között változott, és ez a hatalmas víztömeg sok olyan fajnak adott otthont, amely máshol nem található meg, beleértve a puhatestűeket, az osztrigákat, a valaha élt legnagyobb csigát Campanile-giganterium, valamint a bálnák, delfinek és fókák miniatűr változatait a szigethatáshoz hasonló jelenség eredményeképpen. A valaha élt legkisebb bálna a Cetotherium csak 4.5 méteres volt, kb mint egy palackorrú delfin.
A Kárpát-medencében a paratethysnél sokkal korábban élő, különleges állatok közé tartoznak a mecseki paleontológiai leletekből ismert ősi cápafélék, például a Ctenacanthus és az Omanoselache. Ezek a mélytengeri porcos halak 180-200 millió évvel ezelőtt, a Mecsek tengerében éltek. Ezen kívül előfordultak más különleges őshalak is, mint a Hybodus és a Polyacrodus, melyek változatos fogazatukkal alkalmazkodtak a korabeli tápláléklánc különböző szintjeihez. Ezek a leletek a korai mezozoikum élővilágának lenyűgöző sokszínűségét tükrözik.
A 10 millió éve kialakuló Pannon-tenger partjainak üledékei ma is tanúskodnak az egykori tenger jelenlétéről. A Pannon-tenger egy ősi tenger volt nagyjából a mai Kárpát-medence területén a miocén végén és pliocén korszakokban. Fennállása során 3-4 km vastagságú üledékrétegek halmozódtak fel a fenekén. Fennállása során 3-4 km vastagságú üledékrétegek halmozódtak fel a fenekén. Legnagyobb méreténél a bécsi medencétől egészen szerbiáig húzódott. A Balaton környéki magaspartok meredek, néhol 80 méter magas falai az egykori Pannon-tó sekély, hullámveréses vízében lerakódott üledékekből állnak. Ezek az üledékek és a bennük található ősmaradványok, például a jellegzetes Congeria kagylók, ősrákok bizonyítják, hogy a Kárpát-medencét egy hatalmas belső tenger borította. A Pannon-tó környékén, megfordultak tapírok és zsiráfok több mint 7 millió éve Szintén ekkoriban élhettek itt lágyhéjú teknősök (Trionyx) és egy vastagteknőjű szárazföldi teknősféle (Ptychogaster) is. A pécsváradi homokbányában is hemzsegnek a pannon tóból itt maradt kagylók, illetve a Paratethytis idején élt kisemlősök és cetfélék vagy akár a mai aligátorokkal rokon Diplocynodon. https://mttmuzeum.blog.hu/2024/07/21/krokodil_828
A tihanyi Fehérparton és a fonyódi partokon jól megfigyelhetjük ezeket az üledékes ciklusokat és a bennük található fosszíliákat. Szépségük Csók István festőt is megihlette. Hazánkban nem véletlenül találni mindenfelé tengeri lerakódásokat a rengeteg vulkanikus hegy mellett. A rákos rendezőnél található lajtamészkő réteg Fót mellett is a felszínre bukkan, de megcsodálhatóak a Somló hegyen, a Börzsönyben, Kismarosnál és Zebegénynél is. Ezzel párhuzamosan a Földközi tengernél is durva dolgok zajlottak 6 millió éve (a pontos kezdésről vitáznak) lezajlott a Messzinai sókrízis. A messinai sókrízis az ősi Földközi-tenger medencéjének kiszáradása a miocén kor végén, mintegy 5-6 millió évvel ezelőtt. Legvalószínűbb, hogy tektonikai mozgások következtében a Gibraltári-szoros megszűnik és így a medence elzáródik az Atlanti-óceántól. A Földközi-tengeren óriási a párolgás ma is, és ha nem töltik vissza a teknőt akkor bizony kiszárad. ebben a kb 6-700 ezer évben 8-10-szer kiszáradt majd részlegesen újra feltöltődött, ebben a folyanatban viszont iszonyatosan sós maradék vizek jönnek létre, ma is jól látható lerakódásokat, gipszrétegeket hagyva maguk után, mint ez a 2 méteres Spanyol réteg a képen.
Körülbelül 5,3 millió évvel ezelőtt, a pliocén kezdetén a messinai sóválság végetért, a Gibraltári-szoros végleges megnyílásával a tenger elborította a medencét. Tulajdonképpen ettől számíthatjuk a mai Földközi-tenger történetét. A paratethys olyan sokáig volt elzáródva a világ tengereitől, hogy teljsen egyedi élővilág alakult ki. Ez megnehezíti a geológusok dolgát, mert nem tudják máshol fellelt maradványokhoz hasonlítani az ittenieket, így jóval nehezebb a kormeghatározás.
Logikusnak tűnne, hogy a Balaton is egy ilyen maradvány, de nem így van. Legnagyobb tavunk egy rettentően fiatal képződmény, alig pár ezer éves. A Pannon-tenger itt bemutatott eltűnése után a Kárpát-medence vízrajza is jelentősen átalakult. A mai folyók, mint például a Duna, új medreket vájtak, és a medence feltöltődött, kialakítva a mai tájat. A Balaton nem a Pannon-tó maradványa, hanem körülbelül 15 ezer évvel ezelőtt kezdett kialakulni, és nagyjából ötezer évvel ezelőtt nyerte el jelenlegi formáját.
Érdemes követnetek https://rezsoageologussun.wordpress.com/2021/02/14/a-balaton-kialakulasa/ Rezső a geológus sün blogját. Innen tudtam meg, miért mélyebb az északi part mint a Déli. A vulkanikus Badacsonyon lejtőin felemelkedő levegő lehűl, víztartalma kicsapódik a másik oldalon pedig főn szél formályában leszalad, erodálva a tájat. Ezen a blogon olvastam azt is, hogy kedvenc balatoni nyaralóhelyünktől nem messze Csopaktól nyugatra, a vasúti bevágásban figyelhetjük meg a perm-triász határszelvényt. https://rezsoageologussun.wordpress.com/2023/03/23/csopak-perm-triasz-hatar/ Itt a perm végén képződött Balatonfelvidéki Homokkő (https://rezsoageologussun.wordpress.com/2021/01/12/permi-voros-homokko/) érintkezik az alsó triász korú Köveskáli Dolomittal. Miről híres a perm-triász határvonal? A perm végi kihalásról. A perm-triász kihalás a Föld történetének legnagyobb kihalása volt, kb. 250 millió évvel ezelőtt, ami a paleozoikumot és a mezozoikumot elválasztja. Az esemény során a tengeri fajok 96%-a, a szárazföldi gerincesek 70%-a halt ki. A kihalás átrendezte az élővilágot: a brachiopodákat a kagylók váltották fel, a trilobiták végleg kihaltak, és a korallzátonyok újjáéledése is csak a triász végére történt meg.
Tengeri fajok veszteségei:
Radiolária nemzetségek: 99% kihalás Csiga és crinoidea nemzetségek: 98% Foraminifera és ammonitesz nemzetségek: 97% Korall és brachiopoda nemzetségek: 96% Az esemény hatására a hüllők dominanciája átrendeződött, és geológiai értelemben számos, addig fontos ősmaradványcsoport eltűnt. Az élet csak a triász közepén kezdett el ismét fejlődni, a kezdeti közösségek főként sztromatolitokból és baktériumokból álltak.
23-24A Pannon-tenger története ma is él a környék földtani rétegeiben és az itt található ősmaradványokban. A paratethys is hagyott nyomokat: legmélyebb részek a mai napig megőrizték vízszintjüket, és három leszármazottjában még mindig meg lehet mártózni: a Fekete-tenger, a Kaszpi-tenger, amely ma a világ legnagyobb tava, és az épp kiszáradó Aral-tó mind a valaha virágzó óriás maradványai. Míg a Fekete- és a Kaszpi-tenger viszonylag stabilak ma, az Aral-tó hasonló gyors zsugorodáson megy keresztül, mint a Paratethys 5 millió évvel ezelőtt, csak ezúttal az emberi tevékenységek miatt és rendkívül felgyorsult ütemben.
A Pannon-tenger partján többen próbálkoztak lángosozóval, először drágán, majd egyre olcsóbban árulva portékájukat. Mire azonban megjelent volna az első éhes hominida csoport a partokon, rég nem voltak partok és csődbe ment az összes büfés.
Ha bármi pontatlanságot találok írjatok a dinokmegminden@gmail.com-ra, amint lehet javítjuk.
Az első hírünk 2024 júliusában.egy Angliában feltárt iguanodon rokonról szól Az elmúlt öt évben nagyot megy a Wight-sziget, nyolc új dinoszauruszfajt írtak le ebből a formációból.
"A Comptonatus Chasei az egyik legteljesebb példány, amit az Egyesült Királyságban az elmúlt 25 évben találtak.
"Új fajként való elismerése Dr. Jeremy Lockwood hihetetlenül részletes munkájának köszönhető, akinek kutatásai továbbra is azt mutatják, hogy a déli Angliában a kora kréta időszakban élő dinoszauruszok sokfélesége lenyűgöző volt.
"A példány, amely fiatalabb, mint a Brighstoneus, de idősebb, mint a Mantellisaurus , gyors evolúcióra utal a csoporton belül és segíthet megérteni, hogyan regenerálódtak az ökoszisztémák egy feltételezett kihalási esemény után a Jura időszak végén."
2. hír
Egy új stegoszaurusz rokonról szól. A nyelvtörővel felérő nevű
Baiyinosaurus baojiensis a középső Jura korban, mintegy 165 millió évvel ezelőtt élt a Földön.
Ez a dinoszaurusz faj a Stegosauria csoport tagja volt, amely növényevő, páncélos dinoszauruszokból állt és a jura valamint kréta időszakokban éltek.
A sztegoszauruszok maximális hossza körülbelül 9 méter volt. Kis fejjel, cövek-szerű fogakkal, függőleges csontlemezekkel és tüskékkel rendelkeztek a hátukon és farkukon, valamint pata-szerű ujjakkal mind a négy végtagjukon.
„A sztegoszauruszok egy kisebb, de ikonikus kládját alkotják az ornithischia dinoszauruszoknak, azonban a szegényes fosszilis leletek miatt a korai evolúciójuk nem jól ismert” – nyilatkozta Dr. Li Ning, a Kínai Geotudományi Egyetem munkatársa
Az itt látható 3 fogból úgy tűnik, 145 millió éve élt valami a mai Thaiföld területén, aminek a t-rex korai elődje lehetett.
4. Föld alatt élő dínóról ti hallottatok már korábban?
A Thescelosaurinok kis és közepes méretű, növényevő dinoszauruszok voltak, amelyek a késő kréta korban éltek Észak-Amerikában. A nemrég felfedezett Fona herzogae faj bizonyítékot szolgáltat arra, hogy ezek a dinoszauruszok legalább részben föld alatti üregekben éltek. Körülbelül 99 millió évvel ezelőtt, a mai Utah területén, egy meleg, nedves, iszapos ártéri ökoszisztémában élt. A fosszíliákat az Észak-Karolinai Állami Egyetem és az Észak-Karolinai Természettudományi Múzeum paleontológusai fedezték fel, és anatómiai jellemzőik alapján valószínű, hogy föld alatti életmódhoz alkalmazkodtak.
5 Harenadraco prima
Beszámoltak az első troodontida dinoszaurusz fajról, amelyet a késő kréta kori mongóliai Baruungoyot Formációban tártak fel.
A Harenadraco prima a késő kréta korban, 72-71 millió évvel ezelőtt élt a mai Mongólia területén, és a troodontidák, a madárszerű theropoda dinoszauruszok csoportjába tartozik. A felfedezés megerősíti, hogy troodontidák jelen voltak a Nemegt-medence mindhárom formációjában, és rámutat arra, hogy hiányuk a korábbi leletekben csupán mintavételi hiba volt.
6
A paleontológusok egy új, tömzsi/rövid/mély orrú tyrannosaurid dinoszaurusz, az Asiatyrannus xui maradványait fedezték fel Kína délkeleti részén, Ganzhou városában. A faj körülbelül 69 millió évvel ezelőtt élt és a Tyrannosaurinae alcsaládba tartozik. Az Asiatyrannus xui körülbelül 3,5-4 méter hosszú volt, és mérete alapján a közepes testű ragadozók ökológiai fülkéjét foglalhatta el a nagyobb, megnyúltabb orcájú unokatesőja a Qianzhousaurus mellett.
Végül egy kicsit csalunk mert ez már augusztusi hír de ne maradjon le róla akit érdekel, olvassátok el mit is csinálnak Ősi Attiláék a bakonyi dínók után kutatva https://telex.hu/techtud/2024/08/02/bakony-asatas-dinoszaurusz-oslenytan-osi-attila-iharkut-bauxit-banya
Archeológia
A Trypillia kultúra a neolitikumban alakult ki Ukrajnában és kiterjedt Romániába, Moldovába és a Dnyeper folyóig. A kultúra fejlett mezőgazdaságáról, fémmegmunkálásáról, fazekasságáról és társadalmi szervezetéről ismert. Az új kutatások szerint a Trypillia megatelepeken, amik Európa első városai közé tartoznak alacsony szintű társadalmi egyenlőtlenség volt jellemző, és a lakóházak méretének elemzése alapján a közösségekben hatékony mechanizmusok működtek az egyenlőtlenségek megelőzésére. Nem kis teljesítmény ez, főleg ha tudjuk hogy mintegy 320 hektáron 10000 ember élt együtt és ezzel a legnagyobbak közé tartozott a történelem előtti idők társadalmai között. Idővel aztán csak elkezdődött a társadalmi differenciálódás és gazdasági különbségek jelentkeztek, ami hozzájárult a nagy megatelepek fokozatos eltűnéséhez, a gazdagok ugyanis felköltöztek a helyi Rózsa-dombra.
8. Archeológusok egy új, lézeres ablációs U-sorozat technikát alkalmazva újradátumozták a dél-szulawesi Maros-Pangkep régióban található barlangrajzokat. A Leang Bulu’ Sipong 4 barlang egy vadászjelenetét, amelyet korábban legalább 43 900 évesnek tartottak.
Most úgy tűnik legalább 50 200 évesek a rajzok. A Leang Karampuang újonnan leírt barlangrajza, amely ember-szerű alakokat ábrázol egy disznóval, legalább 51 200 éves, és ez a legrégebbi ismert példa a történetmesélésre.
A lézeres ablációs U-sorozat (LA-U-sorozat) egy korszerű technika, amely pontos kormeghatározást tesz lehetővé kalcium-karbonát rétegeken, például barlangrajzok felett. A lézeres abláció segítségével apró mintákat távolítanak el a rétegekből, amelyeket tömegspektrométerben elemeznek az urán és tórium izotópok arányának meghatározására. Ez a módszer nagyobb pontosságot és precizitást biztosít, elkerülve a diagenézis hatásait, és így pontosabb korbecsléseket nyújt.
9 Óriási viták tárgyát képezi az archeológiában, hogy a homo sapiens mikor és hogyan értel el észak majd délamerikát Kedvenc archeológus youtuberünk is szentelt már a témának egy szuper videót 1 évvel ezelőtt. Ő ott 13-16 ezer évvvel ezelőtti időtartományra teszi le a voksát, hozzátéve hogy ez nem a megkérdőjelezhetetlen igazság, csak az akkor elérhető információkból elérhető következtetés ami gyorsan változhat. ezért is érdekes 5-6 ezer évvel kitolni a fent említett idősávot, amire mai utolsó cikkünk vállalkozik, azt állítva, hogy egy egy Neosclerocalyptus csontjain kőeszközök által hagyott nyomok látszanak. Ez az állat a Glyptodonok magyarul Páncélos vendégízületesek rendjébe tartozik és 2 méter hosszú és csaknem 500 kiló lehetett.
VÉGÉRE egy parádés könyvet ajánlanék Lengyel György tollából, amit 4500 forint körül meg tudtok venni. 2 hónapja jelent meg én sajna csak most bukkantam rá a Libri egy eldugott alsó polcán. (ne ott vegyétek 5500-ért mint én).
Nagyon köszi hogy itt voltatok ma is, nyomjátok a lájkot és a piros gombot mert nem lesz karácsony ha nem érjük el a 10ezer felíratkozót év végéig.
Nem sokkal napnyugta előtt egy idős asszony gyalogolt a domboldalban. Hátán nagy köteg rőzse, amit a délután folyamán gyűjtött, kezében lapulevélben mindaz, amit az erdőben talált: apró kék és piros bogyók, néhány fűszer és a kedvence, a sárga színű gomba, amiről még anyjától tanulta meg gyerekkorában, hogy ehető és finom. Az összes gombáról tudta, hogy meg szabad-e enni, ahogy ismerte az összes ehető gyógy- és fűszernövényt. Mikor egyedül járt az erdőben, igyekezett elkerülni a vadállatok által használt csapásokat.
Valahol a távolban oroszlán üvöltést és elhaló visítást hallott, utóbbi talán egy vadló utolsó sikolya lehetett. Tudta, nincs mitől tartania, mindjárt biztonságban lesz. Már érezni lehetett a táborban sülő hús illatát. A magasba szálló füstcsíkot követve ma is könnyen hazatalált. Ahogy a szálláshoz ért, biccentett felnőtt fiának és társának, akik a reggel elejtett rénszarvast bontották szét fanyelű, hosszú pengéjű késeikkel. Vékony csíkokat vágtak a húsból, hogy aztán megfüstöljék és kiszáríthassák.
Tíz napja voltak ezen a szálláson, amit hátulról magas sziklafal védett. Néhány nap múlva készültek tovább menni dél felé, a téli szálláshely irányába.
A meleg nyári estéken a szabad ég alatt aludtak, csak télen húzódtak be a barlangokba a hideg elől. A gyerekek mihelyst észrevették, már szaladtak is felé, tudták, hogy mindig hoz valami finomat az erdőből. Az asszony pedig odaadta nekik a bogyós gyümölcsöket, amiket gyűjtött.
Három tűz égett a táborhelyen, körberakva fehér kövekkel. Azok még akkor is ontották a meleget, mikor már kialudt a tűz hajnal felé. Mindegyik tűz mellett lóbőr volt kifeszítve fa cölöpökre, hogy óvják a hegyek felől támadó széltől, mert így sokkal ritkábban kellett rá fát rakniuk.
Mindhárom tűzhely mellett más és más tevékenység zajlott.
Az asszony az elsőnél telepedett le, ahol csaknem mindenki állatbőrökkel és csontokkal volt elfoglalva. Egy fiú, aki tizenkét nyarat látott, éppen éles szélű követ tartott a kezében és egy vaddisznó süldő bőréről próbálta lefejteni az utolsó hús- és zsírdarabkákat. Mellette a nővére puhította egy nyúl bundáját bölénybordából kialakított csonttal, egy másik suhanc pedig vastag csontokat tört ketté és a velőt kapargatta ki belőlük.
Mielőtt legkisebb unokája felé fordult, még odaadta az erdőben talált fűszernövényeket és a gombát a menyének. A fiatal asszony épp a szarvas combjából sütötte a csapat vacsoráját. A kicsi lány egyből felé fordult, amikor meghallotta nagymamája ruháján összekoccanó csontdíszek hangját. Imádta markolászni a tűzben megcsillanó fehér darabkákat.
A második tűz mellett ülő fiatal férfi épp egy bölény combcsontját tartotta a kezében, azzal sújtott le az ölében lévő kőre. A kőből apró pengécskéket pattintott le, amik a manapság használt vékony késpengékre hasonlítottak. A mellette ülő férfi egy rénszarvas agancsának végeit próbálta darabokra vágni kővel, nem volt könnyű dolga úgy sem, hogy előtte két napig vízben áztatta, hogy puhuljon valamennyit. Ezekből a levágott darabokból később dárdahegyek lesznek majd.
A harmadik tűznél két lány éppen kötelet sodort egy olyan eszközzel, amivel nagyon sokáig nem tudtak mit kezdeni a tudósok. Az egyik legügyesebb kezű idősebb férfi pedig állatmintás dárdavetőket faragott, amikre nagy szükség volt akkoriban, hisz alig-alig nőttek fák, ahonnan lesből lehetett volna meglepni a vadat. Füves sztyeppe volt a táj nagy része.
A tábor mellett csörgedező patakban egy fiú mosta tisztára az elejtett rénszarvas beleit, lánytestvére elefántcsont darabkákat csiszolt fényesre. Az egész tábor készülődött az előttük álló költözésre. Néhány napon belül elindulnak délnek, megkeresik azokat a barlangokat, ahol az előző telet is töltötték.
Európában előttük közeli rokonaink, a neandervölgyiek éltek csaknem 400 ezer éven át, és néhány ezer évig osztozott a két csoport a területen. Az alacsony létszám miatt csak ritkán találkoztak. Az első hullám mintegy 48 ezer éve érhette el Európa déli és keleti csücskét. Őket a bohunici kultúra néven emlegetik. Lehetséges, hogy minden sokkal korábban történt; egy 2022-es cikkben 57 ezer éves hominida fosszíliáról számolnak be a Rhóne völgyében. Science.org
A korai európai modern emberek (KEME, angolul EEMH), akik a Közel-Kelet Levantnak nevezett részéről, a Balkánon át érkezve, jó eséllyel a Duna medrét követve hódították meg a kontinenst. Az ő leszármazottaik lesznek mai videónk fókuszában, akiket harminc-negyvenezer évvel később az archeológusok az orinyáki kultúra tagjaiként emlegetnek majd.
Hogy hányan lehettek az újonnan érkezők, nehéz megmondani; 2 és 28 ezer közötti becsléseket találni. Lehet, kevesen voltak mai szemmel nézve, pár ezer éven belül mégis óriási területen találunk orinyáki eszközöket, Angliától és Franciaországtól egészen a szibériai sztyeppékig, köztük Magyarországon is, Szilvásvárad felett az Istállóskői barlangban.
De mitől különlegesek ezek az emberek, mi alapján alkotnak egy kultúrát?
40 ezer éve a neandervölgyiekkel sok más korai és átmeneti kultúra is eltűnik fokozatosan. Chattelperroni görbe pengék, mousteri kaparók és a hazai Szeleta barlangban talált levél alakú kőhegyek szinte egyszerre tűnnek el, és helyükbe egységes technikával készülő kő- és csonteszközök kerülnek.
Ennek a kultúrának egyik fontos jellemzője a nagyon sokféle kis méretű penge, aminek elkészítési technikáját magukkal hozták ezek a bevándorlók Európába. De természetesen nem csak ez kellett ahhoz, hogy a kontinens egészét és a keleti sztyeppéket meghódítsák. Új és nagyon hatékony vadászfegyverek, változatos tevékenységre specializált eszközök és az első művészeti alkotások, ékszerek mind szorosan hozzátartoznak ehhez a kultúrához.
Ennek a kultúrának egyik fontos jellemzője a nagyon sokféle kis méretű penge, aminek elkészítési technikáját magukkal hozták ezek a bevándorlók Európába. De természetesen nem csak ez kellett ahhoz hogy a kontinens egészét és a keleti sztyeppéket meghódítsák, új és nagyon hatékony vadászfegyverek, változatos tevékenységre specializált eszközök és az első művészeti alkotások, ékszerek mind mind hozzájuk kötődnek sőt az első hangszerek is! A zene egyébként is roppant érdekes jelenség, a bolygó minden táján minden kultúrában megtaláljuk pedig első pillantásra nem sok evolúciós haszna van ... de erről majd máskor.
Az orinyáki kúltúrát első megtalálásának helyéről egy dél-nyugat francia barlangról nevezték el. 8-9, bővebb értelmezésben 15-16 ezer éves időtartamot szoktak idesorolni. A korai és késői orinyáki időszakot is beleszámítva 42-43 ezer éve alakult ki, és kb 26 ezer éve érhetett véget. *A chattelporrian / sáttelperonyian volt előtte és a gravetti kultúra követte.
Az éghajlat szárazabb és hidegebb ebben az időben a mostaninál, nagyjából 4-6 fokkal éves átlagban. Nem sok fát és bokrot találunk, de a füves sztyeppe így is rengeteg legelésző állatnak ad otthont, rénszarvasok, gyapjas rinocéroszok, gyapjas mamutok, bölények tömkelege vándorol a tájon. Az összes ide tartozó francia helyszín 70%-ában 90%-os a rénszarvasmaradványok aránya, ez volt az akkoriak kedvenc eledele. A tengerpartokon élők persze nem vetették meg a kagylókat a hegyek között pedig több a szarvas és a vaddisznó vagy kőszáli kecske, muflon. Több olyan site-ot is feltártak ahol egész csorda lovat ejtettek és dolgoztak fel, de voltak mammut vadászatra specializálódot csoportok is. Nagy rizikó nagy nyeremény egy ilyen hatalmas állatnak az elejtése. Ha megtanulták kiszárítani a húst akkor hónapokra elég lehetett egy 15-20 fős bandának a megszerzett táplálék, a csontokról nem is beszélve. Egy ekkora állat bőréből és csontjaiból némi ügyességgel és kötéllel sátrat lehet készíteni. A kisméretű állatok sem maradtak ki, fajdok fácánok, nyulak és hódok csontjai tökéletesek voltak tű készítéséhez, bőrükből kiváló sapka készült. Ráadásul csapdákkal még gyerekek is el tudták őket ejteni. A rengeteg növényevőre ragadozó állatok is vadásztak például barlangi oroszlán medve és hiéna, kardfogú tigris, vagy a farkas.
Az itt látható kőpengéket nagyon változatos formákban lehetett használni, ez a 35-40 ezer évvel ezelőtti svájci bicska. Az orinyáki emberek az elsők akik egyaránt hasznosítják az elejtett állatok csontjai mellett az elefántcsontot és a szarvasagancsot is! Az egyik nagy találmányukra, az alján hasított szarvasagancsra azért lehetett szükség Dr James Dilley szerint, mert nagyon kevés volt a jó dárda alapanyagot adó fa ezért a gyenge pontot a fáról előbbre helyezték, hogy a csonthegy sérüljön becsapódáskor. Az agancs dárdahegyek Szlovéniában és az istállóskői barlangban talált verziói alig 4 centiméter hosszúak, talán nyilhegyek lehettek, bár erre direkt bizonyíték még nincsen (azaz íjat eddig nem találtak ebből az időszakból). Használták a tűt amivel kényelmesebb és hatékonyabb hideg elleni védelmet tudtak magukra ölteni. Jó kiindulási pont ha megnézzük az inuitok állatbőrökből készült mai ruháit.
Bár legtöbb tudásunk ezekről az emberekről barlangokból vannak, nem szabad elfeljetenünk, hogy nem otthonülő típusok voltak vadászó gyűjtögető elődeink. Hatalmas távolságokat jártak be ha az időjárás engedte és velük utaztak kőeszközeik is. A kárpátokban bányászott obszidiánt például a duna völgyében 300 kilóméterre nyugatra találták meg. Egy szálláson talán csak pár napot, 1-2 hetet töltöttek, együtt mozogtak a prédával.
Nem ők voltak az első emberek akiknél a művészet megjelenik de az bizonyos, hogy ők is magas szinten űzték. Csodálatos barlangfestményeket alkottak, 37 ezer éves kézlenyomatok vörös festékkel , élethű állatábrázolások szénnel, csontgaragások és persze rengeteg ékszer jellemzi az aurignaci kultúra emberét. Az ékszerek között legtöbbször csontokat és átfúrt csigákat, kagylókat találunk. Bár nehéz messzemenő következtetésekre jutni, az egyik vizsgálat 14 kisebb és 3 nagyobb csoportra osztotta az akkoriakat az alapján, hogy milyen ékszereket viseltek. Érdekes, hogy bár a róka mindenhol élt akkoriban, fogát például csak kevés klán használta ékszernek. Ez talán nyelvi, hiedelembéli eltérésekre utalhat. Mi emberek borzasztó ügyesen kreálunk elméleteket és hiedelmeket amiket aztán elfogadunk mindannyian. Könnyen előfordulhatott, hogy mikor a törzs legjobb vadászát elragadta egy oroszlán, este a tábortűznél a közös siránkozás közepette az egyik öreg elmondta, hogy aznap reggel rókát látott a táborban, ami szokatlan jelenség. Valaki hozzátette, hogy biztosan a róka hozta a balszerencsét a vadászra, néhány generációval később pedig már csak azt tudja mindenki, hogy a róka balszerencsét hoz minden vadászra ezért nem viselünk a fogából készült ékszert vagy a bőréből készült sapkát. Általában elmondható, hogy kedvelték a nagy testű vadállatok fogait mint a medve, farkas, vagy oroszlán amit nyakukba akasztva viselhettek, a tengerparti csoportok pedig a csigaházakat.
Németországi Hohle Fels barlangban csodálatos elefántcsontból faragott szobrocskákat találtak, köztük lovakat, a későbbi vénusz szobrok elődjét és például ezt a mammut agyarból kifaragott félig oroszlán félig ember alakot Lőwenmensch auf deutch. Ez igazán absztrakt gondolkodásra vall a többi szobor és festmény konkrétságához képest. Egy istenábrázolás? Az állat erejével rendelkező vadász talán, aki legyőzött egy oroszlánt? nem tudjuk megkérdezni a művészt sajnos. Érdekes, hogy a mai naszájok is, akik naponta látnak oroszlánt tisztelettel beszélnek ezekről az állatokról, szemben a többi ragadozóval, mint a hiéna, leopárd, akikre undorral tekintenek.
3 barlangból is kerültek elő furulyákra emlékeztető hangszerek, az egyik legjobb állapotú keselyűcsontból készült. Találni csontból készített sípokat is amiket talán vadászatkor használtak a "hajtók" vagy veszély esetén figyelmeztették egymást.
Minden klán kedvelhette a barlangokat de mivel a szállás.hu-ra még várni kellett pár évet akarva akaratlanul egymásba botlottak ezeken a helyeken. Ezek remek alkalmak lehettek néhány csetepatéra, de akár a tudás átadására , termékek csereberéjére és minden bizonnyal új szerelmek is szövődtek. Töltsünk el pár pillanatot a Chauvet barlangban és csodáljuk meg ezeket a páratlan rajzokat. Bejáratának beomlása következtében több mint 30 ezer éven át tökéletes állapotban őrződött meg 420 kép, melyeken 14 állatfajt találunk, az oroszlánok rinocéroszok és bölények szerepelnek legtöbbször. Emberalak alig, de az egyik értelmezés szerint az oroszlánfejek között itt egy vénusz figura lábai láthatóak ezen a háromszög alakú plafonról lógó sziklán.
Mit jegyezzünk meg a mai videóból? A aurignaciak a korai európai modern emberek közé tartoztak és hatalmas területeket hódítottak meg miután kb 45-50 ezer éve megérkeztek Európába a közel kelet felől. Fejlett csonthegy és kőpenge pattintó technológiával rendelkeztek, zenében és faragásban és festészetben is jeleskedtek. Tisztelték az oroszlánokat és étrendjük nagyrészt rénszarvashús alapú volt.
Legközelebb az őket követő Gravetti kultúráról mesélünk, addig is vigyázzatok magatokra!
